Dél Amerikában kicsit más

Persze, ez nem újdonság. De amikor az utcán egy kar vastagságú csupasz villamosvezeték mellett sétálsz el, azért eszedbe jut, hogy lehetne egy kicsit hasinlóbb Európához.
Ha valaki, én el tudom fogadni, ha valami vagy valaki nem a megszokott vonalat képviseli, és ugyebár, éltem 5 évet Dél Amerikában, Ecuadorban, de azért néha megrökönyödök az itteni dolgokon. Azt hiszem, hogy itt sokmindenre rá lehet mondani, hogy rosszabb, mint Európában. A tömegközlekedés katasztrófális, de olyan szinten, hogy még a "leghelyiebbek" is úgy szállnak fel a buszra, hogy nem biztosak benne, hogy ma, vagy holnap fogják kirabolni öket. Helyette rengeteg taxi van, amik szörnyü állapotban vannak, és úgy közlekednek, hogy az meg nekem is hajmeresztö.
Az infrastruktúra érthetetlen. Olyan beruházások vannak, amiknek az árán simán megoldhattak volna más, fontosabb problémákat, de úgy látszik, hogy ez jutott elöbb eszükbe. Gondolok itt, a többszáz kilóméternyi többszintes viaduktokra, amik átszelik a várost keresztül-kasul, körbe-körbe.

Ez az a felhajtó, amin minden nap rámegyünk a körgyürüre.
A lakóházak eléggé lepukkantak, az irodák, és üzleti épületek viszont jó állapotban vannak. Az emberek az utcán esznek. Ezk úgy kell elképzelni, mint a filmekben van, hogy a járdán, hosszúsokoban felállított sátrakból döl a kajaszak, az utcán PB palackokat haszálva sütik a gyanús eredetü husokat, és mindenhol árad a fojtogató füszerszag. És ezeken a helzeken esznek a vezérigazgatók is. Gyorsan benyomjak a daráltkutyás quesadillat, aztan mennek tovább igazgatni...
A wc-k mind olyanok, hogy nem csak víz megy bele, hanem alul valahogy szívóhatást érnek el, ami nagyon hatékony. Cserébe viszont a víztisztító hálózatuk nem túl jó, ezért van egy szokas, hogy a wcpapírt nem húzzak le, hanem agy külön kukában gyüjtik a wc-ben. Ezt nem részletezném.
Bárhol eszel, az minimum egy óra, inkább 1,5 - 2. Talan a McDonalds gyorsabb, ráadásul egészen türhetö. Itt a mekiben a hamburger, az hamburger.

Hogy mi a legjobb Mexikóban? Az emberek.
Végtelenül kedvesek, figyelmesek, és jószívüek. Mindenki barátságos, és többnyire jókedélyü. A nök gyönyörüek, és közvetlenek. Nem könnyüvérüen, hanem kedvességböl.
Az hiszem, elférne egy jó adag Mexikóiság Spanyolországban...

Megint Mexikó

A böröndöt 10 perc alatt pakoltam be. 2 nadrág, 5 póló, 3 trikó, fehérnemü, pipere, töltök, futócucc. Aztán állt a börönd 3 napt, mire kiderült, hogy akkor megyek-e, vagy sem. Megyek.
Az indulás napján csak a hütö tartalmát kellett kivágnom a szemétbe, és már indulhatunk is.
Rox kivisz a reptérre, pikk-pakk kint vagyunk.
Biztonsági ellenörzés, várakozás a kapunál, beszállás.
Egy rendkívül unalmas muksó, és egy szöröskaú lány között ülök. Spanyolországban vagyunk, ugyebár. Azt hiszem, a lány flörtöl velem, pedig a manus ott ül a másik oldalán. Inkább megnézek 4 filmet. 9 óra a repülöút.
Atlanta... Nagyon Ámerika! 3 biztonsági ellenörzés, folyamatos terelgetés, mindhol kiabalnak az emberrel. Annyira hülyének kezelik az embereket (Amerikában vagyunk, ugyebár), hogy nem csoda, hogy mindenki megzavarodik. Rá is szólok az egyikre, hogy egy folyósón áll, nem kell emlékeztetnie az embereket rá, hogy ne kanyarodjanak le, ha egyszer nincs is hova. Nevet. Legalább kedves emberek. Automatikus útlevélellenörzés, ahol egy kövér fekete nö megigérteti velem, hogy ha legközelebb arra járok, megtanítom magyarul. Igen, a nyelvtanulás azonnal megvárható, föleg a magyar. Megigérem neki.
Végtelen sorok, birkaterelés, aztán várakozás a géphez. Beszállás, megint egy uncsi manus, és ezúttal egy csúnya orosz nö között ülök a nö kedves, beszélgetünk kicsit, aztán próbalunk aludni. Elalszik rajtam, így nem kell pokróc. Legalább a nyálát nem csorgatja rám.
A második etap repülés valahogy fárasztóbb, pedig az csak 3 óra. Valószínüleg a 9 órás repülés után már kevesebb kedvem van repülözni...
Lezuhanunk Mexikóban (sajnalom, de amit a pilóta csinált az semmilyen mércével sem nevezhetö leszállásnak). Bepattogunk a kapuig, kiszálunk. Fogok egy taxit, és irány a hotel. Az elsö szoba - Alastair kollegám szavaival élve - az öngyilkos szoba, aminek nincs ablaka, így egy másikat kérek. Ennek van erkélye, ami jó mert ki tudom szellöztetni a gázszagot. Ugyanis a konyha mögötti kamrában van a gázboiler, amiböl döl a gázszag. No mindegy, nyitvahagyom a nappali teraszajtaját.
Szellöztetés, zuhany, alvás.

Félév

Na, ez is megvolt még sincs este. Illetve, azért pár este eltelt.
Fél éve vagyok itt, söt, már jóval több ideje, de az biztos, hogy fél éve is megvan, hogy utoljára írtam.
Ezalatt az idő alatt nem is nagyon történt semmi, csak futottam egy maratont, amire fel is kellett készülni.
A hetek eszméletlen unalmasan, és irgalmatlanul gyorsan teltek el.
Hétfő reggel futás, aztán munka, utána konditerem, esetleg este még egy film, vagy valami sorozatból egy rész. Kedd, futás, munka, konditerem, alvás. Szerda ugyanez, csak kondi helyett úszás. Na jó, elég legyen annyi, hogy ninden nap futottam, és kondiztam, vagy úsztam. Ráadásul a pihenőnapokat is sikerült úgy tennem, hogy egyetlen nap nem telt el úgy, hogy ne sportoljak valamit. Nagyon bántam, hogy a kerékpározás még nem mehet, de nem mertem megkockáztatni egy sérülést.
Hétvégeken vásárlás, Girona, Barcelona, vagy valami ilyesmi.
No, és ennyi itt az élet. Uncsi, mi?
Persze, a tengerparton futni, meg minden... Hát ja, az jó dolog. (o:
Amúgy "vezetek" egy futóblogot is (már írtam is bele vagy 3 bejegyzést.)
fatlightning.blogspot.com

Újdonság, hogy pénteken beneveztem még egy maratonra. Ezúttal Bilbao, és éjszakai maraton... (o:

42

Az utóbbi majd' 4 hónapban futottam. Nagyjából ennyit tudok mondani róla.
Minden nap 6:30-kor keltem. Futás, munka, kondi, alvás. Ismétlés. Hétvégén is futottam. Néha takarítás, vásárlás, mozi, egy-egy kirándulás.
Ja igen, mert Március 16-án futottam egy maratont. 4:25:03 alatt. Egy picit elfáradtam, na.
A "futós életemen" kívül kevés dolog történt.

Karácsonyi vásárlás - fotelból

A lakásfelújítás után a napok nyugisan telnek. Megy a munka, ami neha elég kényelmetlen, mivel a teleKom dolgokban nem vagyok olyan profi, mint logisztikában. Emiatt aztán néha olyan érzésem van, hogy csak esek-kelek. Nem vagyok túl elégedett a teljesítményemmel, de majd kialakul. Beletanulok, aztán ebben is profi leszek. Persze, ebbe beletartozik az is, hogy itt másképp mennek a dolgok, mint a Geodisban / IBM-ben. Kevesebb szabály, és bevált megoldás - több hasraütés-alapú dolog, ami aztán vagy működik, vagy nem. Eddig úgy látom, hogy itt ez megszokott eljárás.
Megy a futás is, ami a hideg ellenére is mindig jól esik. Felfrissít, kondiban tart, levezeti a feszültséget (mert ugye én az a feszült típus vagyk - hihi).
Lassan aztán begyűrűzött a Karácsonyi hangulat. A boltokba már novemberben, az emberekbe meg ki-ki alapon.
Hétvégenként szoktunk járni plázázni Roxékkal, de mivel ott együtt vagyunk, elég körülményes lenne ajándékokat venni. Ráadásul idén a legtöbb ötlet fejtörés alapján született, nem nézelődés közben. (Mert ugyebár van az az eset, amikor meglátsz valamit, és azonnal tudod, hogy ez csodás ajándék lenne valamelyik szerettednek, és van az, amikor feltűnik, hogy ez-vagy az hiányzik, esetleg csak eszedbe jut, hogy milyen jó lenne egy bizonyos dolgot ajándékozni.) Nos idén leginkább ez utóbbi metódus érvényesült. Persze segített, hogy írtunk karácsonyi listát... hehe
Mivel a semmi közepén lakok, ahol csak helyi boltok vannak, és a legközelebbi nagyobb kereskedelmi létesítmény 30 km-re van, rászoktam a netes vásárlásra. Madridban mindig volt a szomszédban egy Corte Inglés, egy Carrefour, Fnac, Media Markt, stb., így ott szinte mindent hagyományosan vettem. Itt viszont Amazon van, és házhozszállítás.
Szóval megvan a "mi", megvan a "honnan", csak kattintgatni kell.

Das Lakásfelújítás

Így mondják Burkina Fasoiul a lakásfelújítást.
Mégpedig azért, mert mégiscsak itt fogok lakni, és mert ilyet sem csináltam még (elégszer).
Mondhatnám, hogy a dolog parabollisztikusan eszkalálódott, de inkább csak annyit mondok, hogy egyre meredekebb lett az ügy.
Nem tudom megbecsülni sem, hogy mennyi ideig tartott volna, ha egyedül csinálom az egészet, így mondhatom, hogy Jani segítsége felbecsülhetetlen volt.
Úgy kezdödött, hogy itt-ott kéne egy kicsit javítani a festésen...
Egy pár nap elment azzal, hogy csiszoltunk, rendeztünk, pakoltunk. Többnyire Jani, mert én már javában dolgoztam. Szerencsére az egész művelet alatt a Portban laktam még, a céges lakásban, így legalább az nem volt probléma, hogy hol alszok, amíg a Sant Pol lakás robbantott állapotban van.
A napi program az volt, hogy reggel elmentem dolgozni, Jani meg ment Sant Polba előkészíteni, meg festeni. Munka után mentem en is, aztán húztuk, amíg tudtuk. Ezután hazavittem Janit, és mentem vissza a lakásba folytatni éjjel. Valamikor hajnalban hazamentem a Portba, aludtam pár órácskát, aztán újra munka, Sant Pol, Port. Hetvégén extra hajtás.
A festés után / közben kiderült, hogy az ablakok is gyalázatos állapotban vannak, és semmi szigetelés nincs. Nosza, az összes ablakot levettük, kivettük az üveget mindegyikből, és leszigeteltük szilikonnak, majd összerakni, lecsiszolni, lekezelni/lakkozni, mivel fa nyílászárók vannak mindenütt. Közben a festés is kinőtte magát, és végül a folyósón kívül mindent kifestettünk (kifestett Jani).
Az összes ágyat kipateroltam a tárólóba, és vettem egy rendes ágyat a hálóba. A kisebb hálót átalakítottam irodává, a közepes hálóból meg vendég-, és öltözőszoba lett.
Az elektromosság szintén katasztrófa volt, így az összes konnektort, és kapcsoót lecseréltem. A világítás egyszerűen nevetséges volt:
Minden szobában volt egy találomra kiválasztott konnektor, amit az ajtó melletti villanykapcsoló kapcsolt. Rendes (mennyezeti) lámpa nem volt egyik szobában sem, hanem az elöbb említett kapcsolt konnektorba volt bedugva egy-egy asztali lámpa. Villanyszerelés közben derítettem ki, hogy a villanyszerelő inkább művészlélek volt, mint szakember, mert a felhasznált vezetékek rendkívül gazdag színvilágot képviseltek, ellenben semmilyen rendszert nem. Gyakorlatilag minden szerelés egy új kaland volt, melynek során egyesével fedezhettem, fel, hogy melyik vezeték hova tart, mit csinál, kapcsolt-e, vagy állandó fázis, esetleg föld, vagy test vezeték.
Közben a konyhabútort is kicsit felújítottam, illetve oda jött egy szakember is, amit csak időhiány miatt engedtem.
Mindennek tetejébe mindent újra kellett rendezni, hiszen a jól megszokott rendszer, és a sok cstresz bevállt helye megváltozik a költözésnél. Így most még azt is ki kell találnom, hogy hova tegyem a kis biz-baszokat, és Kütyü-mütyüket, valamint helyet kell találnom a csetreszeimnek is.
Zehr schön! Ahogy a Burkina Fasoiak mondanák...

A lakás

Madriban lakást kivenni nagyon egyszerű.
A lakások többsége, főleg a külvárosokban, ay ingatlanépítési láz alatt épült. A tevezéssel nem sokat törődtek, így mindegyik egyforma lett. Middegyikhez ugyanaz jár. Parkoló, medence, légkondi, közepes kivitelezés, és állag. Az árat csak a környék befolyásolja. Tehát, ha Madridban akarsz lakást bérelni, csak azt kell eldöntened, hol akarsz bérelni. Aztán szinte meg sem kell nézned minden lakást, mert ha egyet láttál, az összeset láttad.
Nem így a nagyvárosokon kívül.
Például itt, Baja Empordában (ez amolyan megye / régió név) minden lakás más.
Szuperluxus villa, szuperluxus lakás, iparnegyedben maradt viskó, padlásból kialakított garzon. Minden van, és mindennek más az ára. Mindent meg kell nézni, mert lehet, hogy egy lakás szupermodern, de egy koszos sikátorban van, vagy egy gyönyörű tengerparton, de penészesek a falak, vagy nincs soha napfény.
Helyzet bejegyzésemben már említettem a kiszemelt lakást, nos végül e mellett is maradtam. Illetve nem mellette, hanem benne. Mármint lakni.
Persze, egy kis csavar itt is volt, mert a lakás, amit megnéztem nem pont az, amelyik kiadó volt, hanem "a kiadó lakás pont ilyen, csak sokkal jobb állapotban van, csak éppen laknak benne". Nos, így utólag (amikor már mindenki okos), éppen ez utóbbi "éppen laknak benne" volt a problema. Lehet, hogy az állaga jobb volt, mint annak, amit láttam, de ez valószínűleg a kiadás pillanatára vonatkozott. Ás persye pegint a madridiak. A lakást, amit kivettem madridiak lakták előtte, és azok úgy lelakták, hogy csak na! Nem is lehet ezt pontosan körbeírni, mert nem arról van szó, hogy leomlik a fal, vagy szakadtak a függönyök.
"Slágvortokban":
A madridiaknak szükségük volt rá, hogy minden áldott szobában TV legyen, ezért az egész lakáson keresztbe-kasul antennavezetékeket húztak végig.
A madridiak nem törődnek a tisztassággal, így mindent olyan koszosan hagytak, hogy csak na! Penészes hűtő, eszméletlenül koszos sütő, odaégett zsírral borított kerámia főzőlap. Olyan szintű kosz, hogy a sütőt egyszerűen ki kellett cseréltetnem, a kerámialapot meg inkább letakaríttattam az ingatlanirodával. Apró érdekesség, hogy a sütőre három hetet kellett várni, mint kiderült, azért, mert katalán gyártmányt akartak.
A falakon mindenhol véletlenszerű lukak/furatok/szögek/csavarok. Az iroda itt is készséges volt, és kiküldte a mindenest, aki ugyanolyan véletlenszerűen bemaszatolta a falat, de csak ott, ahol kellett, így a fal egyenletesen foltos lett.
Ennek következtében az egsz lakást ki kellett festeni.
A teraszon, a grillsütőt csak úgy "otthagyták" így szétázott, elrozsdállt, és gyakorlatilag molekuláira hullott.
Szintén a teraszon, a virágládákat hamutartónak használták - el lehet képzelni...
És még sorolhatnám.
De... majd'két hónapot vártam a lakásra, és már kedvem sem, időm sem volt másikat keresni, így maradtam ebben. Egyébként is, nem a színvonal számít, hanem az elégedettség,