Átmeneti időszak Apróhirdetésekkel

Ez is bekövetkezett. A nővéreméknél csövezek.

Mivel augusztus elején felmondtam az előző munkahelyen, de csak szeptember 2-án kezdek az új helyen, lett három hét szabadságom. Igaz, hogy nem éppen fizetett, de úgy veszem, hogy a szabipénz fedezi. Persze ebben benne volt a költözés, ami egy hetet elvett, de így is maradt elég idő a semmittevésre. Sétálgatás, strandolás, némi lakásnézés. Ide is veszem a lakáskeresést, mert azzal elég sokat foglalkoztam.

Madridban minden lakás egyforma. Persze, itt is vannak kivételek, de anno, amikor elindult a hatalmas építkezési láz (amibe aztán bele is állt fejjel a gazdaság), viszonylag egysíkú koncepció volt a lakásigények tekintetében. legyen 1-2-3 szoba, konyha, lift, zárt terület, medence, garázs, légkondi. A fütés lehet gáz, vagy a légkondival integrált. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a légkondiban van egy fűtőszál, és az melegíti a levegőt. Az egyetlen dolog, amit el kell dönteni az, hogy hol akarsz lakni, és mennyit vagy hajlandó fizetni.

Nos ez a Costa bravan kicsit másképp van.

Itt is volt egy csúcsa az építkezéseknek, amit sajnos számos tengerparton éktelenkedő panelház testesít meg. Gondolom, annak idején nem nagyon törődtek a várostervezéssel, látvánnyal, és legkevésbé a tengerpart első sorától hátrébb lakókkal. Nem bizony. vágjuk oda egy 16 emeletes monstrumot közvetlenül a tengerpartra, oszt kész van, kéremszépen.

Vannak persze "óvárosi" ingatlanok, amik nem feltétlenül a központban vannak, de régiek, kicsik, és sokszor nyomasztóan helytakarékosak. Ezen kívül persze rengeteg újépítésű, és viszonylag új ingatlan is van. Ezek már modernebbek, de valahogy nem tartoznak a madridban jellemző "egy kaptafa" modellhez. Szóval, itt nem igaz, hogy egyet láttam, mindent láttam. Ennek megfelelően nehéz a lakáskeresés.

A tetjébe, itt nyáron mindenki a túrizmusra fekszik rá, így gyakorlatilag lehetetlen éves bérletre lakást találni. Sokan év közben is úgy hirdetik a kiadó lakásukat, hogy szeptembertől - júniusig, mert persze nyáron kaszálni akarnak. Rengeteg a második lakás, ami nem a helyiek birtokában van, hanem közeli - távoli nagyvárosban lakó embereké. Barcelona, Girona, de akár madrid is. Ebből adódóan a legtöbb ingatlant irodán keresztül adják ki, mivel nem akarnak vesződni a távolban levő ingatlan ügyes-bajos dolgaival. Tekintve, hogy itt a bérlő fizeti a révészt, ez érthető is.

egy másik érdekesség, ami minden apró-, és nem annyira apróhirdetési felületre jellemző az interneten, hogy nem kezelik az adatokat. Úgy értem, hogy az emberek felteszik a hirdetésüket, és függetlenül attól, hogy találtak-e vevőt / bérlőt, a hirdetést otthagyják, hiszen ha már megvan az üzlet, akkor nem törődnek a dologgal. Ebből adódóan 2013 augusztusában is találtam 2010 októberi hirdetéseket.

Na így keress lakást!

A megfelelő keresési feltételekkel találok 50 lakást, abból kb 7 aktuális. Ami nem aktuális, ott fel sem veszik a telefont, csak nagyon ritkán. A legtöbben vesznek egy feltöltőkártyát, és egyszeráen eldobják, ha már nem esedékes a hirdetés.

Arról, hogy mi lett az eredménye a keresésnek, a Helyzet című bejegyzésemben írok bővebben.

Fizika, Logisztika, Tiki-Taki

Nos kérem a költözés fizikai része, ugyebár... A technika... Logisztika... Loholás, Ingázás.
Szerdán reggel "véglegesítettem" a pakolást (hittem én), délután pedig elmentem a bérelt furgonért.
Említettem a szuper tárolási rendszeremet, ami praktikus, egyszerú, és jól is néz ki. Nem utolsó sorban, olcsó is volt. ezekkel kezdtem, majd jött a könyvszekrény (ez szétszedve), és a dobozok (könyvek, akasztós cuccok) - elvégre majd' 50 inget, és tizen pár öltönyt - zakót nem lehet ikeás tárolókban szállítani.
Szépen kisakkoztam a helyet, figyelve, hogy maradjon a robogónak is hely.
Délután elmentem a reptérre Tamásért, és elkocsikáztunk a motorjáért, ami megőrzésen volt az ismerősinél.
Amíg visszaért, én folytattam a pakolást. Végül megérkezett Tamás, és berámoltuk a nehezebb dolgokat is, majd jött a robogó.
Na igen, tegyél be egy robogót egy kisteherautóba rámpa nélkül.
Beálltam egy magasabb padka mellé, és onnan tuszkoltuk fel a motort. A szerszámoskészletemet sikerült elásnom gléda aljára, így a dobozt nem tudtuk leszerelni a robogóról. Végül még a biztonsági őr is besegített, és közös erővel a motor is bekerült a furgonba. Persze, aztán volt a rengeteg apróság, meg az utolsó pillanatra hagyott cuccok. Konyha, fürdőszoba, stb... Az a "véglegesítés" mégsem volt annyira végleges.
Éjjel 2-kor végeztünk.

 

 Alvás, aztán másnap 8-kor kelés.
Tamás kiállt a motorral a garázsból, és felszerelkezett. Ahogy elnéztem az 1200-es BMW-t, úgy tánt, hogy legalább annyi motyó fér rá, mint amit a furgonba tettünk. Két oldaldoboz + tanktáska.
Bedobáltam az utolsó holmikat a furgonba, és mindenki indulásra kész volt.

Tamás nekivágott északnak, mivel Bordeaux felé ment haza, Franciaországon át. Én Észak - keletre vettem az irányt, a lassan már megszokott A2-esen.
Kicsit féltem attól, hogy egy 10 m3-es kisteherautót kell majd vezessek, de az az igazság, hogy ezeket már olyan kényelmesre tervezik, hogy nem sokban tér el egy személyautótól. Igaz, hogy 3 tonna, és 5-6 m hosszú, de meglepően jól kezelhető.

Cserélgettem a CD-ket, és pihentettem a lábamat, mivel tempomat is volt a furgonban.

Tempomat esetén a jobb lábat nem kell túl sűrűn használni

Hét óra múlva már parkoltam a raktár előtt. Jöttek Roxék is segíteni, így pikk-pakk telerajtuk a tárolót. Végül a motort is betoltam - ezúttal már leszerelve a dobozt hátulról.

Majd irány Sant-Feliu, leparkoltam a furgont, sétáltunk egyet, aztán alvás.
Másnap vissza a furgonba, és irány barcelona.
Az autókölcsönző cselesen elköltözött, így egy kis bújócska után találtam csak meg a leadási helyett. Megszabadultam a furgontól, sétáltam egy kényelmeset a városban, majd kibuszoztam a reptérre. Barcelona - Madrid 1:40 perc. Kicsit gyorsabb, mint kocsival, vagy vonattal. A reptérről hazabuszoztam, és véglegesítettem a bepakolást, ezúttal a sajnát kocsimba.
17-én szombaton reggel kitakarítottam a lakást, és átadtam a kulcsokat a tulaj sógorának, mivel a tulaj nyaralni volt.
Érdekes, hogy itt Spanyolországban mindent a sógorok intéznek. Kicsit olyan itt a sógor-dolog, mint Magyarországon a "haverom haverja". Mindig velük esnek meg a legelképesztőbb esetek, és mindig ők vannak a középpontban.
Szóval, kulcsok leadva, kocsi bepakolva, cselló a hátsó úlésen, kényelmesen, és biztonságosan (bekötve a biztonsági öv).
2013 Augusztus 17 11:00 Viszlát Madrid.
Az út szinte már unalmasan ismerős. A2, Alcalá, Guadalajara, Medinaceli, Zaragosa, Greenwich meridián, Lerida, Tarragona, Barcelona, mindenféle Llobregat-ok, Hostarlic, kijárat a Costa Brava-ra, aztán egy rövid út a C-35-ön, és Sant Feliu.
Meg kell valljam, hogy a tempomat hiányzott, de azért nem volt olyan vészes az út. inkább ez a tiki-taki ingázás volt egy kicsit elcsigázó. Ugyanaz a 700 km ezúttal negyedik alkalommal. Végül aztán csak ideértem.

Az utolsó nap

Hétfőn 12-én volt az utolsó hivatalos munkanapom, így bementem a központba leadni a laptopot, belépőkártyát, és átvenni a végelszámolást. Megjegyzem, 47 nap szabim maradt az évre, amiből időarányosan fizettek ki 17 + 7/12*30 + 12/365*30 napot (ha kell, megadom a megfejtést).
Ezután hazamentem pakolni. A hét folyamán már összerakosgattam pár dolgot, és a tárolóban mértem, hogy mekkora is az életem tömörítve. Az előzetes megfigyelések alapján egy 10 m3-es kisteherautót béreltem, beleszámítva, hogy a robogónak is jönnie kell.
Az évek alatt kifejlesztett tárolási rendszeremnek köszönhetően a bútorokat nem kellett szétszednem, csak a könyvszekrényt, és a kis íróasztalt. A többi egyben megy majd, benne a normálisan ott tárolt cuccokkal.
Kedden még terveztem egy nap Madridot, amolyan búcsút a várostól.
Hát nem voltak könnyek, de még igazi meghatódás sem. Mindig túrista voltam itt, és ez nem csak az én hibám. Persze, tehettem volna többet, de az már nem én lettem volna, és valószínúleg nem lett volna igazán komoly eredménye. Az utolsó nap amúgy vásárlásba torkollott.
A robogót letettem a Gran Via-n, lesétáltam a Sol-ig, aztán végig az Arenal-on. Palacio real, Plaza España, Gran Via. Ahogy sétáltam a Gran Via-n, illatról megismertem a Salvador Bachiller boltot. ez egy spanyol táskamárka, és olyasmi, mint a samsonite, csak nagyobb a választékuk. Nem is akartam bemenni, de az utolsó pillanatban megláttam egy zöld (Szuperzöld) bőröndöt, és eszembe jutott, hogy Roxnak szüksége van egy új eleve-görgős bőröndre, így besétáltam, és megvettem.
Aztán esett le, hogy motorral vagyok.
Sebaj, elsétáltam a motorhoz, mondván, hogy meglátjuk, mit lehet tenni. Hát, nem sokat, de azért győzött a határozottság, és még a bőröndött sem károsítottam meg. Igaz, hogy egy fejre fordított bőrönddel a lábam között motoroztam haza végig a Calle Alcala-n...
Szóval, az utolsó nap nem volt olyan drámai. Tekintve ahogy többnyire éreztem itt magam, és azt, ahova megyek, nem siratom, nem sajnálom Madridot. Nm utáljuk egymást, de megvagyunk egymás nélkül.

Duplakuplung

A komolyabb kocsikban dupla kuplung van. Ez arra jó, hogy az erős, gyors, nagy fordulatú motorok könnyebben  tudjanak váltani. Nagyon egyszerűen, a dupla kuplunk felelős azért, hogy a nagy nyomatékon a szerkezetek sérülése nélkül vigye át a hajtásláncon.
Nos a változás, amit lezavartam, és az idő, ami a rendelkezésemre állt, megérdemelnének egy triplakuplungot. Elvégre majd' háromszor fordultam Madrid - Barcelonát...
Ha beleveszem az interjút is, akkor elég komoly 2800 km-t vezettem viszonylag rövid idő alatt. Persze nem volt olyan kemény, mint anno a Veresegyház - Madrid költözés 2700 kilómétere másfél nap altt, de azért kicsit fárasztó volt.
Az interjú alapesetben úgy nézett volna ki, hogy a cég (a bizalmat megelőlegezvén) fizeti az utamat. Rox azonban feldobta, hogy "Axel amúgy is akar jönni" (nem akartam), így a cég kapott az alkalmon, hogy "ha már úgyis jövök" akkor legyen egy interjú. Ennek keretében tehát vezettem egy Madrid - Sant Feliu 700 kilómétert, két napra rá, meg ugyanezt vissza. Itt jegyzem meg, hogy míg a legtöbb (mostmár ex) munkatársam 2-3 hét szabikra ment el, én 2 nap szabit próbáltam kivenni, de ebből is csak 1 napot engedtek. Akkor már ezt a napot interjúra használtam. Nem hiszem, hogy nagyon csodálkoztak, hogy felmondtam.
Az interjún kellemeset beszélgettem az akkor még leendő főnökömmel, akiről kiderült, hogy túlságosan olyan, mint én. Fapofa, szarkasztikus, és soha nem tudni, hogy mit gondol komolyan. A legrosszabb talán az volt, hogy a 3 év Madrid elvette az élemet, és éreztem, hogy már nem a régi a humorom.
Dolgoznom kell rajta.
Ezután következett a kicsit hosszúra nyúlt várakozás. Először a főnökség, majd a munkaügyis volt szabin. Az ajánlatot végül Júli 28-án kaptam meg, így egy kellemes (Madridnak megfelelően 42°C-os) hétfői napon felmondtam. Azt persze kiderítettem előre, hogy mivel én "Másodrendű adminisztrátor" besorolásban vagyok a kollektív szerződés spanyol megfelelője szerint, csak 15 nap a felmondási időm. Így sül el visszafelé, az, amikor a cégek a besorolásokkal próbálnak ügyeskedni. Magasabb besorolásban hosszabb a felmondási idő (nem lehet olyan gyorsan megszabadulni az emberektől), és a végkielégítés is több. Nem is szándékoztam egy nappal sem többet dolgozni, mint ami kötelező.
Természetesen a maradék 15 napon is derekasan dolgoztam, meg persze átadtam a feladataimat annak a 4 embernek, akik helyettem fognak dolgozni. Elvégre ezen a munkahelyen 4 ember munkáját vettem át, így illő, hogy 4 embernek adjam is le a munkámat.
Természetesen ment az előkészület is a költözésre. Felmondtam a lakásbérlést, amivel kapcsolatban a tulajok nagyon rendesek voltak, így csak az augusztust kellett kifizetnem. Az itteni szerződések évente fordulnak, így jogukban állt volna jövő Júniusig kérni a bérleti díjat. Kerestem raktárat a cuccaimnak, mivel mindent egy menetben kellett mozgatnom, de még ugye nem volt új lakhely. És persze intézni - tervezni a gépparkot, ami az autóm, a motorom, és a bringám, valamint a bérelt furgon, amivel a cucc nagy része megy.
Node én mégiscsak Axel vagyok, így minden ment, mint a pikk-pakk.
Egy kis csavar a történetben, hogy sokkal korábban Kardos Doktorral megbeszéltük, hogy jön hozzám, mert ugyebár ők hazaköltöztek, és a motorját haza kéne vinnie.
És akkor ezután jött csak maga a költözés...