Figyelmeztetés

A tengerpartra költöztem, így innentől állandó vakáción vagyok.
Nyaralás az egész élet.

Friday 15 August 2014

Dél Amerikában kicsit más

Persze, ez nem újdonság. De amikor az utcán egy kar vastagságú csupasz villamosvezeték mellett sétálsz el, azért eszedbe jut, hogy lehetne egy kicsit hasinlóbb Európához.
Ha valaki, én el tudom fogadni, ha valami vagy valaki nem a megszokott vonalat képviseli, és ugyebár, éltem 5 évet Dél Amerikában, Ecuadorban, de azért néha megrökönyödök az itteni dolgokon. Azt hiszem, hogy itt sokmindenre rá lehet mondani, hogy rosszabb, mint Európában. A tömegközlekedés katasztrófális, de olyan szinten, hogy még a "leghelyiebbek" is úgy szállnak fel a buszra, hogy nem biztosak benne, hogy ma, vagy holnap fogják kirabolni öket. Helyette rengeteg taxi van, amik szörnyü állapotban vannak, és úgy közlekednek, hogy az meg nekem is hajmeresztö.
Az infrastruktúra érthetetlen. Olyan beruházások vannak, amiknek az árán simán megoldhattak volna más, fontosabb problémákat, de úgy látszik, hogy ez jutott elöbb eszükbe. Gondolok itt, a többszáz kilóméternyi többszintes viaduktokra, amik átszelik a várost keresztül-kasul, körbe-körbe.
Ez az a felhajtó, amin minden nap rámegyünk a körgyürüre.
A lakóházak eléggé lepukkantak, az irodák, és üzleti épületek viszont jó állapotban vannak. Az emberek az utcán esznek. Ezk úgy kell elképzelni, mint a filmekben van, hogy a járdán, hosszúsokoban felállított sátrakból döl a kajaszak, az utcán PB palackokat haszálva sütik a gyanús eredetü husokat, és mindenhol árad a fojtogató füszerszag. És ezeken a helzeken esznek a vezérigazgatók is. Gyorsan benyomjak a daráltkutyás quesadillat, aztan mennek tovább igazgatni...
A wc-k mind olyanok, hogy nem csak víz megy bele, hanem alul valahogy szívóhatást érnek el, ami nagyon hatékony. Cserébe viszont a víztisztító hálózatuk nem túl jó, ezért van egy szokas, hogy a wcpapírt nem húzzak le, hanem agy külön kukában gyüjtik a wc-ben. Ezt nem részletezném.
Bárhol eszel, az minimum egy óra, inkább 1,5 - 2. Talan a McDonalds gyorsabb, ráadásul egészen türhetö. Itt a mekiben a hamburger, az hamburger.

Hogy mi a legjobb Mexikóban? Az emberek.
Végtelenül kedvesek, figyelmesek, és jószívüek. Mindenki barátságos, és többnyire jókedélyü. A nök gyönyörüek, és közvetlenek. Nem könnyüvérüen, hanem kedvességböl.
Az hiszem, elférne egy jó adag Mexikóiság Spanyolországban...

Friday 8 August 2014

Megint Mexikó

A böröndöt 10 perc alatt pakoltam be. 2 nadrág, 5 póló, 3 trikó, fehérnemü, pipere, töltök, futócucc. Aztán állt a börönd 3 napt, mire kiderült, hogy akkor megyek-e, vagy sem. Megyek.
Az indulás napján csak a hütö tartalmát kellett kivágnom a szemétbe, és már indulhatunk is.
Rox kivisz a reptérre, pikk-pakk kint vagyunk.
Biztonsági ellenörzés, várakozás a kapunál, beszállás.
Egy rendkívül unalmas muksó, és egy szöröskaú lány között ülök. Spanyolországban vagyunk, ugyebár. Azt hiszem, a lány flörtöl velem, pedig a manus ott ül a másik oldalán. Inkább megnézek 4 filmet. 9 óra a repülöút.
Atlanta... Nagyon Ámerika! 3 biztonsági ellenörzés, folyamatos terelgetés, mindhol kiabalnak az emberrel. Annyira hülyének kezelik az embereket (Amerikában vagyunk, ugyebár), hogy nem csoda, hogy mindenki megzavarodik. Rá is szólok az egyikre, hogy egy folyósón áll, nem kell emlékeztetnie az embereket rá, hogy ne kanyarodjanak le, ha egyszer nincs is hova. Nevet. Legalább kedves emberek. Automatikus útlevélellenörzés, ahol egy kövér fekete nö megigérteti velem, hogy ha legközelebb arra járok, megtanítom magyarul. Igen, a nyelvtanulás azonnal megvárható, föleg a magyar. Megigérem neki.
Végtelen sorok, birkaterelés, aztán várakozás a géphez. Beszállás, megint egy uncsi manus, és ezúttal egy csúnya orosz nö között ülök a nö kedves, beszélgetünk kicsit, aztán próbalunk aludni. Elalszik rajtam, így nem kell pokróc. Legalább a nyálát nem csorgatja rám.
A második etap repülés valahogy fárasztóbb, pedig az csak 3 óra. Valószínüleg a 9 órás repülés után már kevesebb kedvem van repülözni...
Lezuhanunk Mexikóban (sajnalom, de amit a pilóta csinált az semmilyen mércével sem nevezhetö leszállásnak). Bepattogunk a kapuig, kiszálunk. Fogok egy taxit, és irány a hotel. Az elsö szoba - Alastair kollegám szavaival élve - az öngyilkos szoba, aminek nincs ablaka, így egy másikat kérek. Ennek van erkélye, ami jó mert ki tudom szellöztetni a gázszagot. Ugyanis a konyha mögötti kamrában van a gázboiler, amiböl döl a gázszag. No mindegy, nyitvahagyom a nappali teraszajtaját.
Szellöztetés, zuhany, alvás.