Az előző naplóm fonalát el-elengedtem a vége felé, de mentségemre szóljon, hogy eléggé egysíkú lett az életem. Ment a munka, edzések, francia-, és cselló órák, de nem igazán történt semmi kiemelkedő. Emiatt a blogot sem írtam - elvégre, kinek lenne kedve azt olvasni, hogy mikor keltem, és mit ebédeltem; mégsem a Facebookon vagyunk, nem igaz? - és egy kicsit elgondolkodtam ezen az egész madridi léten.
Nem hajtottam nagyon a változásra, de lehet, hogy a tudatalattim intézte az ügyeket.
Szóval az úgy volt, hogy Rox kerestt munkát, de Madrid nem egy aranybánya jelenleg, legalábbis munkaügyben. Kevés munka, az is alacsony bérért. Aztán, amikor kiterjesztette a keresést egész Spanyolország területére, kiderült, hogy nem mindenhol olyan szörnyű a helyzet. Sehol nem rózsás, de van, ahol legalábbis tűrhető. Így történt, hogy egy jelentkezés, néhány telefon, egy Skype-, és egy személyes interjú után Rox és Jani szedték a sátorfájukat, és a Costa Brava-ra, egészen pontosan Sant Feliu de Guixóls-ba költöztek.
Én örültem nagyon, hiszen Rox talált állást, Janinak közel van a tenger, és hát lássuk be, nincsenek is olyan közel. Elvégre ideje egy kicsit leszakadni egymásról.
Node nem úgy van az!
A madridi helyzet csak nem javult, a munka kellemetlen fordulatot vett, és a szociális életem sem lendült fel.
A cég belefutott egy nem túl kellemes, de annál nagyobb, és kilátástalanabb projektbe. ennek keretében a munkám állandó másolgatásra, és Excel-masszírozásra degradálódott, folyamatos stresszhelyzetekkel, és egye erősebb "el innen" érzéssel. Gyakorlatilag a franciaórák, a cselló, és a kondizás maradt, a ritka hétvégi korizásokkal.
Ekkor Rox közölte, hogy igazából Ő megemlített engem az új cégénél, és az volt az azonnali válsz, hogy nekik nagyon kell egy ilyen ember. Küldtem egy önéletrajzot, és megkezdődött nagyjából ugyanaz az eljárás, ami Roxnál. Nálam kicsit lassabban ment, mert az egész nyáron zajlott, amikor mindenki rendre-sorra szabira ment, de végül lement minden rendben.
Az eredmény az lett, hogy Július 29-én felmondtam, és az utolsó munkanapom Augusztus 12-e lett.
Kezdődhetett a költözés, és az életem egy újabb szakaszának megnyitása.
