Szerdán reggel "véglegesítettem" a pakolást (hittem én), délután pedig elmentem a bérelt furgonért.
Említettem a szuper tárolási rendszeremet, ami praktikus, egyszerú, és jól is néz ki. Nem utolsó sorban, olcsó is volt. ezekkel kezdtem, majd jött a könyvszekrény (ez szétszedve), és a dobozok (könyvek, akasztós cuccok) - elvégre majd' 50 inget, és tizen pár öltönyt - zakót nem lehet ikeás tárolókban szállítani.
Szépen kisakkoztam a helyet, figyelve, hogy maradjon a robogónak is hely.
Délután elmentem a reptérre Tamásért, és elkocsikáztunk a motorjáért, ami megőrzésen volt az ismerősinél.
Amíg visszaért, én folytattam a pakolást. Végül megérkezett Tamás, és berámoltuk a nehezebb dolgokat is, majd jött a robogó.
Na igen, tegyél be egy robogót egy kisteherautóba rámpa nélkül.
Beálltam egy magasabb padka mellé, és onnan tuszkoltuk fel a motort. A szerszámoskészletemet sikerült elásnom gléda aljára, így a dobozt nem tudtuk leszerelni a robogóról. Végül még a biztonsági őr is besegített, és közös erővel a motor is bekerült a furgonba. Persze, aztán volt a rengeteg apróság, meg az utolsó pillanatra hagyott cuccok. Konyha, fürdőszoba, stb... Az a "véglegesítés" mégsem volt annyira végleges.
Éjjel 2-kor végeztünk.
Tamás kiállt a motorral a garázsból, és felszerelkezett. Ahogy elnéztem az 1200-es BMW-t, úgy tánt, hogy legalább annyi motyó fér rá, mint amit a furgonba tettünk. Két oldaldoboz + tanktáska.
Bedobáltam az utolsó holmikat a furgonba, és mindenki indulásra kész volt.
Tamás nekivágott északnak, mivel Bordeaux felé ment haza, Franciaországon át. Én Észak - keletre vettem az irányt, a lassan már megszokott A2-esen.
Kicsit féltem attól, hogy egy 10 m3-es kisteherautót kell majd vezessek, de az az igazság, hogy ezeket már olyan kényelmesre tervezik, hogy nem sokban tér el egy személyautótól. Igaz, hogy 3 tonna, és 5-6 m hosszú, de meglepően jól kezelhető.
Cserélgettem a CD-ket, és pihentettem a lábamat, mivel tempomat is volt a furgonban.
 |
| Tempomat esetén a jobb lábat nem kell túl sűrűn használni |
Hét óra múlva már parkoltam a raktár előtt. Jöttek Roxék is segíteni, így pikk-pakk telerajtuk a tárolót. Végül a motort is betoltam - ezúttal már leszerelve a dobozt hátulról.
Majd irány Sant-Feliu, leparkoltam a furgont, sétáltunk egyet, aztán alvás.
Másnap vissza a furgonba, és irány barcelona.
Az autókölcsönző cselesen elköltözött, így egy kis bújócska után találtam csak meg a leadási helyett. Megszabadultam a furgontól, sétáltam egy kényelmeset a városban, majd kibuszoztam a reptérre. Barcelona - Madrid 1:40 perc. Kicsit gyorsabb, mint kocsival, vagy vonattal. A reptérről hazabuszoztam, és véglegesítettem a bepakolást, ezúttal a sajnát kocsimba.
17-én szombaton reggel kitakarítottam a lakást, és átadtam a kulcsokat a tulaj sógorának, mivel a tulaj nyaralni volt.
Érdekes, hogy itt Spanyolországban mindent a sógorok intéznek. Kicsit olyan itt a sógor-dolog, mint Magyarországon a "haverom haverja". Mindig velük esnek meg a legelképesztőbb esetek, és mindig ők vannak a középpontban.
Szóval, kulcsok leadva, kocsi bepakolva, cselló a hátsó úlésen, kényelmesen, és biztonságosan (bekötve a biztonsági öv).
2013 Augusztus 17 11:00 Viszlát Madrid.
Az út szinte már unalmasan ismerős. A2, Alcalá, Guadalajara, Medinaceli, Zaragosa, Greenwich meridián, Lerida, Tarragona, Barcelona, mindenféle Llobregat-ok, Hostarlic, kijárat a Costa Brava-ra, aztán egy rövid út a C-35-ön, és Sant Feliu.
Meg kell valljam, hogy a tempomat hiányzott, de azért nem volt olyan vészes az út. inkább ez a tiki-taki ingázás volt egy kicsit elcsigázó. Ugyanaz a 700 km ezúttal negyedik alkalommal. Végül aztán csak ideértem.
No comments:
Post a Comment